7.

Nos, ez egy elég egyéni vélemény lesz, és akinek nem inge, az természetesen ne vegye magára.

Mára egy elég nehéz témát hoztam, amit elég fura elkezdeni. Simán belevághatnék a közepébe, de ez nem olyan, hogy  Úristen, képzeljétek el, találkoztam csütörtökön Szirmaival és ú meg á! Ez kellően

mély ahhoz, hogy felszálljunk közösen egy hajóra és kezdjünk el evezni a tenger felé a háborgó kis folyónkon.

Mindenki bent van? Ha kérhetném a mentőmellényeket gondosan csatolják be! Ne hajoljanak ki a maguk érdekében. Kellemesen elhelyezkedtek? Akkor horgonyt fel, induljon az utazásunk.

Ez a folyó, amin most ringatózunk, nem más, mint az Idő folyama. Ha kinéznek oldalra, látják elsuhanni a múlt árnyait, az elmúlt hetek vérengzéseit, Christina Grimmie meggyilkolását, az oralndoi merényletet, a marseilles-i drukkerek egymásnak feszülését, az embereket, akik fenyegetik egymást, a fenyegető üzenetek, amik napvilágot látnak az ISIS által, és még sorolhatnám. Hogy miért borult be az ég? 

A rengeteg vegyes érzelemtől, amely kavarog az éterben, és bennünk. 

Van, aki az énekesnő halála mellett teljesen közömbösen elmegy azzal az indokkal, hogy megesik, bezzeg más ismert sztárokat, vagy esetleg magyar előadókért nem gyújtanak meg egy gyertyát sem, van aki komplett ravatalt állít szegény lánynak. Igen, bármikor bekövetkezhet egy ember halála, lehet, hogy a bejegyzés végére sem érek, mert hirtelen leáll a szívem, vagy te már nem tudod elolvasni. Bárhogy, bármikor megtörténhet. Itt igazából nem ez a szörnyű, hanem az, hogy tényleg ennyi az élet? Valaki odamegy teljesen random és fegyvert fog rád, meghúzza a ravaszt, és a következő pillanatban már az égi kórusban nyomod a Hallelujaht? Ugyanez vonatkozik az orlandoi merényletre. Kitalálhatunk ürügyeket, vádakat, felhozhatjuk a vallást, a homofóbiát és bármit, lesz ésszerű magyarázat arra, hogy miért gyilkolunk? A katonákat sem értettem soha. A háborúk is a nagyok játéka volt mindig, mégis ártatlan embereket tettek gyilkosokká, akiket utána kitüntettek. Ismeretlenül bántanak, bántottak embereket, esztelenül parancsot teljesítve rohantak a megbélyegzett jövőbe. Ez szörnyű. És az ember míg él, és van egy szelet szabad föld, azért ölni fog, vagy csak ott tesz keresztbe a másiknak, ahol tud. Ez miért jó? Miért tesz boldoggá bárkit is, hogy elpusztítjuk azt, ami éltet minket?

Ó, a mennydörgés, igen. Ne is vegyenek róla tudomást, ez csak az, hogy a félelmeink hangot adnak. De mégis mire képesek a félelmeink? Egyáltalán félelmekről kell beszélnünk most, vagy az emberi hülyeségről?

Ugyanis, az elmúlt időszakban, ha kitekintenek a másik oldalra, láthatják, hogy a tinédzserek körében megint nagyon "menőnek" számít az, ha vágdossák magukat, fájdalmat okoznak maguknak, és az öngyilkosságról beszélnek a nap huszonnégy órájában. Sajnos ez a jelenség nem csak a tiniket érinti, egyre több embertől hallom ezt az öngyilkos szöveget. Ne, ne hüledezzenek, ugyanis biztosra veszem, hogy szinte mindenki fejében megfordult már a fejében az a gondolat, hogy mi lenne, ha nem lenne? De teljesen más egy ilyen gondolat, amit aztán elhessegetünk, mint folyamatosan ezeket a hullámokat meglovagolni, és szintén ürügyeket keresni. Például én nem értem, hogy egy tizenévesnek milyen szívfájdalma lehet, sőt azt sem értem, hogy ha annyira halálra vágyik, akkor miért a villamoson újságolja nagy sebbel-lobbal a haverjainak, hogy "képzeljétek, anyám majdnem szörnyet halt, amikor meglátta, hogy mennyire felvágtam a kezemet, hát nem menő?" Én csípőből odavágtam, hogy "nem, szégyen vagy", mire jöttek a megvető pillantások, hogy "egyáltalán, minek szólok bele", mire jött a kontra, hogy "figyelemre vágytál, nem?" Megkérdeztem, hogy miért csinálta, a válasz csak annyi volt, hogy mert az osztályban mindenki csinálja. Ha mindenki ezt csinálja, ki kell ugrani az ablakon? Mert az egyéniség már tök abszurd és ciki? Azzal, hogy szerzel egy maradandó heget a kezeden, húsz év múlva mire fog emlékeztetni? Hogy mennyire hülye voltál, mert meg akartál felelni egy klikk elvárásainak? Vannak olyanok, akik betegek, és segítségre szorulnak, és azért csinálnak ilyet, de nekik legalább van történetük, és a későbbiekben ez egy motiváló erő lehet arra, hogy emlékezzenek, milyen sötét is volt akkor, és hogy ki lehet ebből lépni.

Aztán a felnőtt gyerekek. Ne, ne álljon fel! Ugrani akar? Akkor ugorjon, de a mellényt vegye le! Gyerünk, mire vár? Ja, hogy csak figyelemre vágyik ön is? Hogy, mi ez a viharos szél? Az ön hülyesége például.

Az élet mindig egy választás. A szüleid eldöntik, hogy védekeznek-e vagy sem, döntenek arról, hogy megszüless, vagy ne, hogy felnevelnek-e vagy sem. Aztán te is döntesz, döntened kell. Ha boldogtalan, nyomorult életet akarsz élni, akkor éld csak tovább és sajnáld magadat és a világot, hogy az milyen gonosz, ez is egy döntés. Ha még nem szeretnéd ezt az érzést, akkor tegyél ellene. Ilyenkor szokott annak a szellője elsuhanni mellettünk, ami a vállunkra ül, hogy minket nem szeret senki, nincs értelme élni, és hasonlók. Vedd már észre! Vannak akik szeretnek, kedvelnek. Az hogy nem jön össze valami úgy, ahogy azt te elképzelted még nagyon sokszor elő fog fordulni. Hányszor mondhattam volna ezt én is, hányszor adhattam volna elő a hattyú halálát? Rengetegszer, mert nekem is rettentően szar volt sokszor, de az, hogy valami egy ideig tök szar az nem jelenti azt, hogy nem fog kisütni a nap. Annyi embert veszítettem el ezalatt a fél év alatt, akiknek szintén nem volt fenékig tejfel az életük, és tényleg szenvedtek, mégsem akartak meghalni, és próbálták élni. Annyira megérdemelték volna még! Például azok az emberek is, akik egy éjszakára kimozdultak Orlandoban, hogy szórakozzanak. Aki ezen gondolkodik, nincs jobb dolga? Minthogy összetenné a két kezét, hogy van levegő a tüdejében, hogy nem beteg, hogy van szerető családja, barátai, hogy a karrierje is fellendülőben van, hogy élsz. Mennyit tehetnél másokért és magadért. Nem önzőség ha gondolsz néha magadra, de az, hogy el akarod dobni a nap huszonnégy órájában az életed az az, és roppant undorító, és szánalmas. Azért írtam ezeket a sorokat, hogy aki ezt fontolgatja, térjen már észhez! Nincs itt a világvége, és az a legkönnyebb, és leggyávább dolog, ha bedobja valaki a törölközőt hogy köszöntem kiszálltam. Ezen azért gondolkodj és kezdj el végre kicsit pozitívan tekinteni a világra, mert nem minden fekete vagy fehér.

Nos, ki akar még ugrani, vagy kiköthetünk?

Ó, hogy még közel sincs a part? Semmi gond, ez csak azért van, mert az élet egy új szakasza még csak most fog következni. Ja, hogy hideg van, és vihar, és esik az eső? Látja ott azt? Ott már valahol süt a Nap...