Ülünk egymással szemben. Te felállsz, én követlek. Követsz, tekintetünk találkozik, s végül te felszállsz a metróra, ami arra megy, én felszállok arra, ami erre, s az ablakból még mindig nézzük, miként ültünk az előbb egymás előtt. Elindul a vasszekér és egymás szemébe nézve figyeljük, hogyan siklik el egymás mellett egy eggyé vált pillanat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése