10.

( Ez a cikk termékmegjelenítést tartalmaz :D )

Ha nyár, akkor napsütés. Ha napsütés, akkor meleg. Ha meleg, akkor vízpart. Ha vízpart, akkor sör. Ha sör, akkor buli. Ha buli, akkor csajok és pasik. És ha vannak csajok, pasik, buli, sör, vízpart, meleg, napsütés és nyár, akkor vannak fesztiválok.

Így történt, hogy az elmúlt héten, július 20-tól 24-ig, azaz négy teljes napot amorf ködben töltöttem Debrecen szívének számító Nagyerdő területén, ahol megrendezésre került a Campus fesztivál. Nagy meglepetésemre, sőt szinte mindenkiére többen, mint 98 ezren buliztunk ezen a pár napon. Őrületes ez a szám!

Nem szenvedett hiányt a fesztivál a magyar és a külföldi előadókban sem, szinte mindenki talált magának kedvére valót. Jó, jó, nem egy EFOTT vagy egy Sziget, mert sok ismerősömtől hallottam, hogy azt sem tudják, hogy mi is az a Campus, ami számomra elszomorító. Gondolom, ez azért van, mert inkább a keleti régiókban ismertebb, és annyira nincs „túlreklámozva”, mint egyes fesztiválok.

Kétszáz magyar, hét külföldi fellépő szórakoztatta a fesztiválozó tömeget, de kulturális programok is megrendezésre kerültek, mint például színházi és irodalmi programok (pl. DebreSlam), közönségtalálkozók és pódiumbeszélgetések (többek között Vitáris Ivánnal), filmvetítések, valamint dumaszínházi előadások.

Jó, Quimby, a Majka Curtis duó, Kowalsky meg a Vega, Halott Pénz, Wellhello a legtöbb hazai fesztiválon megfordul, de számomra kifejezetten kedves, hogy kevésbé ismert alter zenekaroknak, illetve feltörekvő tehetségeknek is helyet, és lehetőséget biztosítottak. Ilyen a Bagossy Brothers Company, akik egy rohadt jó koncertet adtak, nem beszélve Konyháról, vagy a debreceni zenekarokról, mint a Vis Maior (akik négy órán keresztül nyomták! NÉGY ÓRÁN ÁT! És ba…. baromi jó volt!), Éva Presszó, Manőver és még sorolhatnám.

Nem mehetek el szó nélkül Jess Glynne és a Clean Bandit mellett. Bevallom, egy-egy számát ismertem csak az előadóknak, és nem fűztem hozzájuk nagy reményeket, de emberek! Én olyat buliztam! Jess Glynne-nél még a topánkám is lekerült a lábamról és a fűben ment a hippáj! Rohadt jó volt!

És itt jön az a pont, hogy miért is jó fesztiválra járni?

·         Először is, olyan zenekarokkal, előadókkal találkozhatsz, akiket amúgy lehet, hogy soha a büdös életben nem hallgatnál meg, mert fúj, és van egy szám, amitől a hányinger kerülget, és esélyt sem adsz neki, hogy a továbbiakban bizonyítson. De ilyenkor akarva, akaratlanul is „vérfület” kapsz, ha hallasz valami jó kis muzsikát, és akkor így elgondolkodsz, hogy hát talán mégsem annyira nagyon szar, sőt, kifejezetten jó! Plusz a koncerteken sok érdekes dolog történhet, például ha nem látsz, mert kicsi vagy, teljesen random emberek kapnak fel hirtelen a nyakukba, ahol HD minőségben élvezheted a koncertet. (Persze itt lányok előnyben, de láttam én srácokat is! )

·         Másodszor, ha éppen nincs koncert, akkor sem fogsz unatkozni, mert számtalan másik program közül választhatsz, illetve rengeteg sátor van, ahol vannak például interaktív játékok, mint a Just Dance, vagy a Guitar Hero, vagy éppen beleülsz egy hámba, és egy hatalmas vászonra festhetsz, vagy csak bulizol, ahol éppen RnB szól, vagy electro, vagy bemész a Hall-ba, ahol rohadt jó dj keveri a talapalávalót!

·         Három, ha éppen nincsen koncert, akkor sem fogsz unatkozni, még akkor sem, ha nem fogadod meg a sátoros tanácsomat, amit az előbb írtam, hiszen rengeteg új emberrel találkozhatsz, és köthetsz barátságokat, vagy éppen keveredhetsz kalandokba. Én például egy brazil bandával barátkoztam össze, mert hirtelen felindulás miatt odafutottam az egyik taghoz, aki pandának volt beöltözve, erre két perc múlva egy hatalmas nagy ölelés hálóba cseppentem, ahol mindenki haverja lett mindenkinek, és este tudtatok együtt bulizni.

·         Négy, ha társasággal mész, leültök a fűben és beszélgettek, és csúnya dolog, de szinte mindenki ezt csinálja, hogy megbeszél egy-egy érdekes tagot, akivel találkozott. Valljuk be, emberek vagyunk, mindenki más ízléssel rendelkezik, kinek a pap, kinek a papné, és te is szoktad azt mondani, hogy „Nézd már, hogy néz ki!?!”

Szerencsére sok barátommal, és ismerősömmel futottam össze, így sosem unatkoztam, viszont voltak olyan órácskák, amikor egyedül bolyongtam. Ilyenkor nem szabad kétségbe esni, mert nagyon jó fej emberekkel sodorhat össze a szél. Persze, csak ésszel kell élni, és azért ne fogadjunk el furán kinéző italokat másoktól, mert még úgy járunk, mint Hófehérke a mostohamuterral.

Bevallom, néhány sör, vodkanarancs, Strongbow lecsúszott, így nem tudom azt mondani olyan nagy hangsúllyal, hogy pia nélkül is élvezni lehet a fesztivált (LEHET! Tavaly egy kortyot nem ittam!), de ha isztok is, azt ésszel tegyétek. Nem kell mattrészegen a kordonon kívül hányni, és nem kell rókát bűvölni tíz percenként, hiszen azért jöttetek, hogy élményeket, emlékeket szerezzetek, és nem azért, hogy a detoxban integessenek nektek a nővérkék.

( Kép: https://www.facebook.com/campusfesztival/?fref=ts )